Konyha, éééén??!! Ja, hogy süti van? Igeeeen!!! No idáig jutottam. Nem, nem vagyok konyhatündér. Persze a kézügyességemnél már csak a kreativitásom halálosabb. Nyerő párosítás: konyhai alapok nélkül - vagy ízorgia, vagy szörnyszülött. A konyha valahogy mindig anyu birodalma volt. Én be-be merészkedtem egy-egy sütire, aminek apu örült a legjobban. Most, hogy saját lakás, munka, rohanás, élet és így étkezés is a munkahelyen, kimaradt a gasztroképességeim fejlesztése a repertoárból. Aztán rájöttünk, hogy mégsem olyan igazi a munkahelyi koszt. Ez néhány hete történt csak és elkezdtünk otthon alkotni. A kollegina rutinos konyhatündér, én sem szeretnék szégyenben maradni. Alap ételek kerülnek terítékre, semmi cicó. Szerencsére az ilyen elveszett lánykáknak találták ki a gasztroblogokat. Én személy szerint imádom őket (persze van nagyon szép és igényes és van ami kevésbé - nyilván szelektálódik a gasztroblogger tásadalom is), már csak nézegetni is a szép képeket (kiskoromban csak olyan tortát kértem a szülinapomra, amihez volt a szakácskönyven kép is, amelyik a kép a legjobban tetszett íztől függetlenül én azt kértem :)). Nyilván ízlés és pofon kinek melyik jön be, mindenki a saját ízvilága szerint főz, ami nem egyezik és nem is egyzethet. Szeretem a receptekhez járó jópofa körítést + a sokszor hasznos tanácsokat (ne ijedj meg ha ilyen állagú, kend ki vastagon stb.) és mások kommentjeit. Magamban mosolygok, irígylésre méltó emberek, valahol magukra találtak és nagy lelkesedéssel végzik.
Szóval miután most úgy döntöttem én meg a konyha, amolyan ál gasztrobloggerként én is közzéteszem kis kreálmányaimat, elsősorban magam számára....manapság mindent az "internetre" kell menteni, mert bárhol, még a világ legtávolabbi pontján is bármilyen hordozóeszköz nélkül előszedhető....meg ha valaki még késztetést érez, ám legyen!
