A püré parádé folytatódik: Cukkinis tök"főzelék"

Nincs mese, ízlésficamom van az tuti. Persze megszokhattam, nálam semmi sem működik úgy ahogy minden normális embernél. Van ez így. Valahonnan ebből a genetikai mutációból származhat a papi-püré leveses főzelék mániám, ami épp mostanság éli virágkorát. Vagy az összetevőkben, vagy az ellkészítési módban, vagy ha mást nem legalább az állagban.... vagy valamiben lennie kell egy svédcsavarnak.  

A tegnapi vacsorám alapját anyukám valamelyik múlt hétvégi küldeménye adta. A családnak tökfőzeléket készített. Én is kaptam a szeretetcsomagból, de csak a megpárolt tököt meg kaprot hozzá (nyilván a "nem árt lányom, ha kicsit megtanulsz önállóan főzni felkiáltással), amit lefagyasztottam....jó lesz még egyszer. Hétvégén amikor a mélyhűtőt olvasztottam rájöttem, hogy persze az is ott van. Ha meg már ott van akkor milyen jó is az a tökfőzelék, node nehogy már normál módon egyem mint minden más ember fia, nosza pürébe!

Ezen felbuzdulva, meg kicsit megspékelve a történetet vettem hozzá egy kisebb darab cukkinit is, megpároltam, a kis doboznyi tökkel összetrancsíroztam botmixerrel. Némi tejföl, egy nagy adag kapor és só, aztán összerottyantottam. Még egy kis ecetet elbírt a dolog, mert én amit lehet ecettel...totál tökfőzelék-hatás.  :)

Édes-savanyú főzelék-leves

No ez az, amit most muszáj kőbe vésnem, mert nagyon jó. Asszem a főzzünk hagyomásnyos dolgokat egy időre a sutba dobtam és elindultam a konyhában is a saját fejem és heppjeim után. Jelen pillanatban ez a pürésítés. A mai ebédem a második nekifutásra készült el, no nem azért mert az első nekifutás nem lett volna jó. Sőt...megkóstoltam és úgy voltam vele, hogy azt inkább holnap beviszem a munkahelyemre, hátha rákapatom a kolleginát is a püré-hajlamomra. De minderről majd holnap. 

A második nekifutásra kevesebb féle hozzávalóm maradt, de az alap koncepció az elkészítésre hasonló volt, viszont a végeredmény teljesen más. Én speciel kifeküdtem tőle és még amíg emlékeszem mit kutyultam össze igyekszem leírni, hogy máskor is reprodukálni tudjam kellőképpen autentikusan:

Amiért édes: 

2 kisebb sárgarépát és kb. 70 g zöldborsót pároltam meg hozzá 1 púpos tk vegetával, majd a párolólével együtt botmixerrel pürésítettem. Itt volt az a gondolatom, hogy mivel a répa és a borsó is édeskés, biztos jól passzolna hozzá egy kis savanyú íz, ergo mi lenne, ha a tej helyett joghurtot használnék. 

Amiért savanyú:

Adtam hozzá 1 natúr joghurt (a laktózmentes fajtából) 1 púpos tk étkezési keményítő és kb. 1 dl víz keverékét, meg fűszereztem még egy kicsit. Ekkor jött el a kóstolás és az "igen ez jó, de kell még bele valami savanyú. Választási lehetőség: ecet, citromlé...akkor már inkább az utóbbi. Egy életem, egy halálom bele is löttyintettem 1 ek-nyit (ha előtte belegondolok, hogy répa meg borsó citromlével valószínű neki se kezdek asszem) és a végeredmény....nyami.

Az állaga olyan főzelék és leves közötti sűrűségűvé vált, persze ezen vízzel könnyen gyorsan lehet változtatni a zöldségkrémleves irányába. Az elkészítése nem vett igénybe 20 percnél többet, így beleillik a lusta kukta koncepciómba is. :) A színe nem a legszebb, de bocsánatos bűn, az íze mindent kompenzál.

Mindennapi muffinunkat, avagy a lusta kukta kísérletez

Mostanában a konyha és én elkerültük egymást. De persze enni azért néha kell. És kaptam egy téglatest alakú szilikuonos muffin sütőformát, amire rákattantam. Így mostanában ad hoc módon muffinokat készítek ha rámjön a táplálkozhatnék. Ez úgy néz ki, hogy kipakolom a konyhapultra a hűtőm, a cukros-lisztes dombozkám és a fűszeres dobozkám (na jó inkább hodályok) tartalmát és akkor elindul az ötletelés, minek lenne jó íze együtt. Kistál elővesz: 2-3 ek tk liszt (vagy tönköly vagy rozs), 1 mk sütőpor a többi meg csak a képzelet szüleménye. Azért ilyen kevéske a liszt, mert 1 muffinformát 2 vagy 3 ízesítésű masszával töltök - fő a változatosság :)

Tegnap konferencián voltam az ország másik felén és mire estére hazaértem, úgy döntöttem, igen, ez nekem kell!!!! Úgyhogy a két eddigi kedvenc sós ízkombinációm készült:

paradicsomos: paradicsom pürével, sajttal, oreganoval (kicsit minimalista lett, de most ennyi volt itthon)

kapros-tejfölös: laktózmentes tejföllel és sok-sok kaporral - semmi extra szintén. 

Bekavar, sütőbe, 180C,  20 perc és kész.

Még langyosan valami kencével vagy magában isteni, de reggelre is puha marad. Több napot nálam nem szokott megérni.