No ez az, amit most muszáj kőbe vésnem, mert nagyon jó. Asszem a főzzünk hagyomásnyos dolgokat egy időre a sutba dobtam és elindultam a konyhában is a saját fejem és heppjeim után. Jelen pillanatban ez a pürésítés. A mai ebédem a második nekifutásra készült el, no nem azért mert az első nekifutás nem lett volna jó. Sőt...megkóstoltam és úgy voltam vele, hogy azt inkább holnap beviszem a munkahelyemre, hátha rákapatom a kolleginát is a püré-hajlamomra. De minderről majd holnap.
A második nekifutásra kevesebb féle hozzávalóm maradt, de az alap koncepció az elkészítésre hasonló volt, viszont a végeredmény teljesen más. Én speciel kifeküdtem tőle és még amíg emlékeszem mit kutyultam össze igyekszem leírni, hogy máskor is reprodukálni tudjam kellőképpen autentikusan:
Amiért édes:
2 kisebb sárgarépát és kb. 70 g zöldborsót pároltam meg hozzá 1 púpos tk vegetával, majd a párolólével együtt botmixerrel pürésítettem. Itt volt az a gondolatom, hogy mivel a répa és a borsó is édeskés, biztos jól passzolna hozzá egy kis savanyú íz, ergo mi lenne, ha a tej helyett joghurtot használnék.
Amiért savanyú:
Adtam hozzá 1 natúr joghurt (a laktózmentes fajtából) 1 púpos tk étkezési keményítő és kb. 1 dl víz keverékét, meg fűszereztem még egy kicsit. Ekkor jött el a kóstolás és az "igen ez jó, de kell még bele valami savanyú. Választási lehetőség: ecet, citromlé...akkor már inkább az utóbbi. Egy életem, egy halálom bele is löttyintettem 1 ek-nyit (ha előtte belegondolok, hogy répa meg borsó citromlével valószínű neki se kezdek asszem) és a végeredmény....nyami.
Az állaga olyan főzelék és leves közötti sűrűségűvé vált, persze ezen vízzel könnyen gyorsan lehet változtatni a zöldségkrémleves irányába. Az elkészítése nem vett igénybe 20 percnél többet, így beleillik a lusta kukta koncepciómba is. :) A színe nem a legszebb, de bocsánatos bűn, az íze mindent kompenzál.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése