Léböjt összefoglalás

Szerettem volna még indulás előtt összefoglalni a léböjt tanúságait számomra, de sietős volt az indulás, a kedd volt a 3. felépítő napom, ami már az utazás jegyében telt, szerdán hajnalban már el is utaztunk, így ez a bejegyzés későbbre maradt. Utólag nem is bánom, mert azt hiszem ezen pár napnyi távolból tisztábban látom azt a 10 napot és a hatásait.

A legnagyobb tanulság és egyben eredmény talán az, hogy abszolváltam ezt a 10 napot, ugyanis az elején nem voltam biztos benne, aztán ahogy közeledtem a 7 naphoz akkor egyre biztosabban éreztem, hogy sikerülni fog, de a felépítő napoktól azért tartottam, de minden rendben ment.

A böjt alatt, mint az várható is volt néhány kilótól megszabadultam, nem olyan látványosan soktól, hiszen a többség a folyadékvesztés illetve a bélrendszer kiülüléséből adódótt, amióta szilárdan táplálkozom ez visszaállt, de összességében szerintem 2-3 kilónak inthettem búcsút, miután mérlegem nincs pontos számadatokkal nem tudok szolgálni. Örülök neki, de nem érdekel kifejezetten, a böjtöt nem ezzel a céllal tartottam.

Kitisztult a bőröm nagyon szépen. A böjt előtti lehetséges laktózérzékenységet mostmár egyre biztosabbnak gondolom, el is megyek vizsgálatra, mert ugyanis amint visszatértem a tejtermékek fogyasztására kiújultak a pöttyeim, bár nem olyan mennyiségben, mint korábban, de a tendencia beszédes.

Nem kívánom a húst. Riminiben minden este étteremben ettünk és volt lehetőségem bőven választani, de csak zöldségre vágytam inkább, arra viszont 6 aerobik óra után ipari menniységben :). 

Rákattantam a főzésre meg a teljes kiőrlésű lisztekre. Én szeretem az ízét. Amikor a felépítő napoknál tartottam akkor határoztam el, hogy kényszer nincs, ha nincs más vagy éppen nagyon azt kívánom megeszem, de ha megtehetem, hogy főzök vagy hogy olyan ételt válasszak, ami teljes kiőrlésű lisztből és tejtermék nélkül készül akkor olyat eszem. Így teljes lelki nyugalommal ettem spenótos pizzát pl. jól is esett. Persze a tejtermékeknél ez a hozzáállás átgondolandó lesz, ha kiderül, hogy érzékeny vagyok-e rá.

Rászoktam a reggeli frissen facsart gyümölcskoktélra. Ez a reggelim minden reggel, Riminiben hiányzott is, sőt a kolléganőt is rászoktattam. :) Visszaszoktam viszont a kávéra. Hiányzott. Bár korántsem olyan gyakorisággal. Mostmár van/lehet olyan reggel, amikor nem azzal indul a nap és nem dől össze a világ.

A böjt lelki oldala, feltételezhetően azért is, mert munka mellett csináltam nem jelentkezett olyan intenzíven. Nem voltak magvas gondolataim, de nem is álltam nagy válaszutak, dilemmák előtt. Egyszerűen csak megerősített ez a pár nap, hogy érdemes elindulni a testi-lelki egészséghez vezető úton (hű ez fennköltre sikeredett) és folytatni, amit elkezdtem. Kisördög azért van bennem, és a régi rossz étkezési szokások sem írtódtak ki teljesen, ez lesz a következő nagy küzdelmem magammal. A tegnapi napom nagyon beszédes volt. Hazajöttem a nagy élményből és egyszerűen nem találtam a helyem, nem tudtam felvenni a napi rutint, semmi sem volt olyan ahogy szerettem volna, rossz volt az idő, nem tudtam sportolni, mert felújítás van az edzőteremben...a nagy jóból lett egy nagy rakás rossz és nem tudtam lekezelni, jött a sok-sok csoki, az állandó nyammogás este, feltételezhetően, hogy valahogy kompenzáljak, csakúgy, mint eddig. Persze jobb nem lett, sőt lelkiismeretfurdalásom is lett. Ezért küzdöttem napokon keresztül, hogy most felrúgjak mindent? Hogy tehetném jóvá? Milyen szankciót alkalmazzak magammal szemben? Ma akkor nem eszem annyit? De akkor ott a mindent vagy semmit effekt....

Aztán rájöttem, a küzdelem folyamatos és az is lesz még egy darabig. Nem intézhető el egy "egyszerű 10 napos böjttel". A tanulság a nem feladás. Ma felkeltem, megcsináltam a gyümilevet reggelire, bekészítettem az edzőcuccot. Nincs szankció. A tegnapi nap az a tegnapi nap, elcsesztem, van ilyen. Arra kell törekedjek, hogy ne legyen több, hogy folytassam amit elkezdtem. Nem lesz könnyű, senki se mondta, hogy az. Apró csatákat kell nyerni magammal szemben, ami megerősít. Ha le is térek az útról tudni kell minél hamarabb visszatalálni, a hibáinkat csak akkor tudjuk orvosolni, ha időről-időre szembeszállunk vele. Előbb-utóbb megnyerem a csatát is. Bármire képesek vagyunk, amit igazán akarunk.

A cél olyan, mint a sarkcsillag: ráállítod az iránytűdet, és amikor letérsz az utadról, segít visszatalálni.

/Marshall E. Dimock/

 

Felépítő nap 2.

Megint egy picit tovább haladtam a táplálékok bevezetésével az étrendembe a tegnapi (nyers) gyümi+zöldségkoszt után. Főztem, igen én! Méghozzá olyan dolgot, ami nem volt eddig bevett dolog a családban. Ha ettem is, egyáltalán nem emlékszem rá, nagyon nagyon zsenge ifjú koromban lehetett. Aztán úgy jó fél éve barátnőmmel egy ugorjunk ki a melóból ebéd alkalmával menzán ettem, és a kombináció szerelem volt első látásra. Nem kell semmi extrára gondolni, többnyire a legegyszerűbb dolgok a legfinomabbak. Kicsit eltértem. Tehát, miután eleget kínoztam kedvenc kolleginámat, hogy egész elmúlt héten egyedül kellett ennie én meg csak ittam a kis gyümilevem vele szemben, gondoltam valami olyat kéne előállítani, ami egyszerű, tehát nem haladja meg a képességeim, zöldséges de nem tejes (még) és főtt. Így ötlött be az eszembe, hogy akkor én is, én is csinálok paradicsomos krumplit. Így a reggeli facsart mindent bele gyümilé után (az állam 2 tündér munkaereje részére áll: 1 narancs, 1 grapefruit, 1 nagy kivi, 1 alma, 1 körte, kb. 10 szem eper és pici citromlé), az ebédem parikrumli lett, délután a nagy nyüzsiben annyi időm volt, hogy épp egy banán lecsúszott - gondoltam elkél némi plussz elória (=energia+kalória) a másfél órás aerobichoz - estére pedig csináltam magamnak 2 pici alma, 2 kivi turmixából pürét 2 ek zabkorpával, ezzel a gabonafélék is üdvözölve lettek. A folyadékfogyasztásom mostmár nem annyira drasztikus, olyan 3,5 l körülre visszaszorult. Az emésztésem teljesen rendben, gondolom köszönhetően a mozgásnak is, de esténként azért egy darabig iszom még emésztést elősegítő gyógyteát.

Felépítőnap 1.

Ma volt az első felépítő napom, bár a reggel teljesen ugyanúgy indult, mint eddig mindig, frissen préselt gyümölcsitókával, most épp eper kivi kombinációban. Egész nap nyüzsi voltam, erre-arra szaladtam, tettem vettem, tortát sütöttem a barátném névnapjára, előre főztem holnapra. Ma még maradtam a nyers dolgoknál.
Az ebédem bébipapi volt: 2 pici alma, 1 banán és 5 szem beáztatott aszalt szilva összeturmixolva fahéjjal és megcsurgatva némi mézzel. Nem egy gasztromutatvány, de a fahéjtartó állatkámat elcsábította :)

Délután ettem még egy szép nagy almát, vacsira 3 répát rágcsáltam el, ennyit elégnek is éreztem mára.

Viszont a mozgás bevezetésre került. Valahogy a léböjt alatt nem kívántam és így nem is erőltettem. Viszont az egészséges életmód alapvető eleme a mozgás is, így sokáig nem halogathattam + a hét vége felére nem ártana jó kondiba lenni. Tekerés, szigetkör némi sétával a végén, tekerés haza ez volt a program. Nagyon laza, nagyon lightos, csak hogy szokja a szervezetem kicsit.

Léböjt 7. nap

Elérkeztem a léböjt utólső kitűzött napjához. Egy hete őszintén bevallom nem hittem benne teljes bizonyossággal, hogy sikerül. Nekem ez az egy hét mutatja, hogy tényleg akartam/akarom a változást. Olyan volt ez a 7 nap, mint egy alagút, ami összeköti a régit valami újjal. Épp egy hete szombat délután az ebéd utáni kávé volt egy zárópont. Nem tudom miért, szeretem az ilyennek magadni a módját. Ezt a 7 napot is szimbolikusan zárom. Ma nagytavaszítást csináltam a lakásomban, őt is kitisztítotam teljesen és kicsinosítottam szépen, eztán fürdés és egy utolsó keserűsó lesz a zárás, majd egy jó kis elmélkedős könyvvel tervezek a nap további részében ágyba bújni, holnaptól pedig indulhat a mandula :) A változtatást elősegítendő, ma a fodrásznál új színárnyalatot is kaptam és eddig mindenki szerint jobban áll :)

A mai fél liternyi gyümilevem egy ananászból és 5 mandarinból állt meg tartósításnak egy pici citromléből, mert tegnap kellett megcsináljam. Érdekes módon kicsit savanykásra sikeredett, kifejezetten igényelt egy pici higítást úgy viszont nekem kifejezetten bejött, szerintem a mandarin bűne...gondolkoztam már azon, hogy az ügyészséghez fordulok. :) 

A kezdet a mi hatalmunkban van, a kimenetelről a szerencse dönt, de nem hatalmazom fel arra, hogy véleményt alkosson rólam. /Seneca/

Léböjt 6. nap

“Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.”

(Márai Sándor)

Ez egy felemás nap volt. főleg lelkileg. Szerencsére csak fél napig kellett dolgozni, utána meg elvonultam estig a társadalomtól, nem hinném, hogy bárki jól viselte volna a nyűgösségem. Ez az eddigi napokban nem volt rám jellemző, feltételezem az tett rá egy lapáttal a dologra, hogy épp megjött. A nyűgösségem abban a dilemmában csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen kell-e még folytatnom a léböjtöt, szükségem van-e még erre a szakaszra, vagy már megértema felépítésre. Úgy megettem volna egy almát, vagy egy kis répát. De aztán úgy döntöttem, ha még ilyen kérdéseim vannak biztosan nem. Tehát lélekcsitítónak csináltam magamnak egy kis levet és kivételesen magába ittam nem higítva, bár ez ösztönösen úgy ment, hogy egy korty gyümilé, egy korty víz, tehát végső soron még higítottam is, csak a komponensek keveredése az output után történt meg.  Kihasználtam a helyzetet és készítettem fotót is. A lötyi 3 kivi és 2 mandarin levét tartalmazza, és tetszett, hogy olyan zöldes sárgás lett a tetején, miközben facsartam (bár a művészi hatás miatt talán jobb lett volna a mandarinnal kezdeni, talán akkor a zöld dominál :)). Előre bocsátom, ebben még nem vagyok a művészet csúcspontján.

Azért a fenti kérdés mellett sem mennék el olyan egyszerűen. Vajon tényleg készen állnék? Ezt most az öszönöm mondja, vagy az ételmegvont szervezetem, hogy oké eddig játszottál velem, de mostmár azért térjünk vissza a régi kerékvágásba. Valószínűsítem az utóbbi. Van néhány alapvetően rossz szokásom, amit még nem sikerült teljeen lerendezni magammal. Valószínűleg nem is fog menni egyik pillanatról a másikra, hanem nagy önfegyelemmel és harcok árán, de az alapokat most le tudom fektetni. Az egyik ilyen rossz szokásom, hogy előszeretettel valami kajához nyúltam, ha olyan feladatom volt, amihez nem fűlött a fogam. No ez ugye munkahelyen gyakran megtörténik, ha mellette az ember még suliba is jár munka után is, meg a hétvégi takarítás. Mindig úgy kezdődött, hogy mielőtt nekikezdek nekem ennem kell valamit, mert ugye kell hozzá az energia, meg akkor jobb kedvem is lesz és elmúlik az a fene nagy nyűglődés. Hát nem, sőt sokszor előfordult, hogy jóval többet ettem, mint kellett, vagy lehetett volna, csak azért, hogy addig se kelljen nekikezdeni. Miután egész héten dolgoztam, ez a beidegződés erősen csorbát szenvedett, bár szerencsére nyugodt, zökkenőmentes hetem volt kivételesen, de néhány alkalommal azért rámtört, a jajj, de felugranék a büfébe, mielőtt belekezdek a feladatba, de nem tettem, helyette megittam egy teát, vagy egy kis gyümilevet, és csodák csodája, ezzel is ki lehetett bírni. Ez kis apró trükk az elkövetkezendőkre, igyekszem ilyenekkel felvértezni magam. Viszont, hogy nem számoltam le véglegesen mindezzel, az is mutatja, hogy a tegnapi takarítást addig nyűgösködtem, míg teljesen el nem blicceltem, és igen megfordult a fejemben, hogy oké nekiállok, de előtte .... aztán jött a gyümilé, meg háborgó lelkem lenyugtatása, utána indult a vonat hazafelé, tehát a takarítás és a megküzdés mindeközben harcos gonosz kis démonommal elnapolva másnapra.

A kivis csoda mellett délelőttre 4 almából, áfonyából és szederből facsartam levet. Igyekszem ezeket a leveket is változatosan készíteni, lehetőség szerint minél több féle gyümölcsöt felhasználni, egyrészről, hogy minél többféle vitamint juttathassak így a szerveeztbe, másrészről valahol ki kell éljem a kreatív hajlamaimat. Miután  a kombinációk száma szinte végtelen, így még egy darabig elleszek. A vízfogyasztásom változatlanul folyamatos, már nem is mérem literben, de most már a reggeli fél órás munkahelyig vezető utamra sem indulok el úgy, hogy ne lenne nálam legalább egy kis üvegben víz.

Estére kicsit lecsitult a lelkem, de változatlanul mocorognak a gondolataim, már nézegetem a gasztroblogokat mindenféle telejs kiőrlésű recept után kutatva és alig várom, hogy én is, én is csinálhassam. Már a felépítő napokat is, hiszen az elmúlt egy héthez képest az is változatosság számba megy és hiányzik is a konyhában tesz-vesz. De ha már elhatároztam, tartom magam a hét naphoz.

Léböjt 5. nap

Ez a nap, már mondhatni rutinból ment. Mindig előző este készítem el a leveket, amiket beviszek a munkába. Kis citromlével szuperül elállnak. Mára is kétfélével készültem. Az egyik 2 közepes körte és 4 kivi leve - ez kb. 4 dl lett, a másik, eddig a heti kedvenc: 1 alma, egy narancs, egy grapefruit és egy közepes ananász leve. Érdekes, hogy a levek mellett az utóbbi 3 napban szinte csak vizet iszom, mert azt kívánok. Ma is csak reggel ittam egy májvédő teakeveréket. De mennyiségileg tartom a napi kb. 5 litert.

Ma kezdtem el először gondolkodni kajákon, konkrétam a felépítő napjaimon. Elolvastam hozzá a szakirodalmat, de ez is olyan dolog, mint a böjt, mindenkinek egyénre kell szabni szerintem, amellett, hogy nem lehet fejjel menni a falnak. Miközben gondolkodtam, rájöttem, alig várom, hogy leteljen a tervezett 7 nap. No nem azért, mert akkor eddig léböjt, innentől meg jöhet a hawaii-dizsi. Inkább izgatottan foglalkoztat, hogy a korábbihoz képest milyen is lesz, milyen ételeket, hogyan fogok tudni elkészíteni és enni, először a felépítő napokon, utána pedig hosszabb távon. Terveim között szerepel a liszt teljes kiőrlésűre cserélése például. Az, hogy húsevő maradok-e, még mindig kérdés, majd ha legközelebb szembesülök a hússal az lesz a döntő, bár eddig sem hiányzott, de megettem korlátozott formában és mennyiségben. A tejtermékekkel szintén kérdésesen állok. Az arcom ugyanis szépen lassan, de folyamatosan tisztul, amit nem tudom, hogy a léböjtnek magának, vagy a tejtermékek elhagyásának köszönhetek. Érdemes lenne egy tej/laktóz-érzékenységi vizsálat, tehát lehet, hogy innentől a növényi tejtermékek jöhetnek majd csak szóba. Emellett tervezem bővíteni a zöldség-gyümölcs és gabona repertoáromat, ugyanis pl. csicseriborsót amennyire tudom életemben nem ettem, rebarbarát is ritkán és csak sütibe, gabonából is van jó néhány ismeretlen. Szintén terv, amíg lehet a kávé elhagyása és a már említett szokásos reggeli lémixem. Szóval a gondolattal foglalkozom, de még nem állt teljesen össze a kép.  

Ma este bevállaltam ismét egy kis keserűsót, bár az esti tea is elégnek bizonyult az elmúlt napokban. Ma és a 7. este még úgy gondoltam, bár kicsit kevéssé koncentrált formában, mint első alkalommal, de nem árthat.

  

Léböjt 4. nap

A mai nap testileg teljesen úgy éreztem magam mint egy átlagos napon, talán egy kicsit könnyedebben. Nem csoda, némi fölös anyagtól megszabadultam az elmúlt napokban. Érdekes viszont, és ez az elmúét 2 napra nem volt jellemző, a szervezetem jelezte, hogy éhes. Semmi szédülés, hányinger vagy ilyesmi egyszerűen korgó gyomor. És nem is igazán egy konkrét ételre gondoltam, mint tegnap, egyszerűen az evésre, mint szokásra vagy nem is tudom. Fura volt, de ittam némi vizet és túl is tettem magam rajta.

Mára kezdtem belejönni a gyümölcslevekbe és mertem kicsit extravagánsabb lenni, legalábbis nekem az volt. Csináltam: alma-céklalevet egy közepes méretű céklából és 3 almából, valamint narancs-répa-almalevet 3 narancsból, 2 répából és egy almából. Ez a mennyiség (fél-fél liter) persze nem egy személyre volt ld. tegnapi post, sőt a kolleginával megbeszéltük, folytatjuk majd akkor is eme jó szokást, ha már más táplálékon is élek majd. Ez mindenképpen egy nagy pozitívuma ennek a léböjtnek avagy éljen Opus a barátom. :)

Délután, munka után elvonultam elkölteni a sztárgázsim, annyira belefeledkeztem a nézelődésbe, és rájöttem, a vásárlás egy fárasztó dolog. Ezért most a salaktalanító tea után nyugovóra is térek. A tea tegnap bevált, így egyelőre nem fordulok drasztikusabb eszközökhöz, majd esetleg az utolsó napok valamelyikén rászánom magam még egyszer arra a keserűsóra. Egyet sajnálok, hogy igazán nincs időm, vagy legalábbis eddig nem volt így a léböjt ideje alatt gondolkodni, talán a végefelé, mivel pont hétvégére esik a tervezett vége.  

Léböjt 3. nap

"Legyél te magad a változás, amelyet a világban látni kívánsz."
/Mahátma Ghandi/

Ma egy sorsfordító naphoz érkeztem, ugyanis soha nem volt még olyan, hogy 2 napnál tovább ne vettem volna magamhoz szilárd táplálékot. És lőőn :)

Mára kezdtem belejönni a léböjtbe, testileg sokkal jobban voltam, az émelygés, hányinger elmúlt és nem is éreztem magam olyan gyengének, mint tegnap. Fejfájásom is csak estefelé volt és az is kicsi. A keserűsó tegnap megtette a hatását, úgy érzem totál kitisztított, ami tudom nem igaz, de kicsit megkönnyebbülés érzésem volt már ma. Így ma este "csak" egy snassz salaktalanító teával gyúrok rá a béltisztítás dologra. A beöntéstől még kicsit idegenkedek...

Amennyivel jobban voltam testileg, a lelkem annál inkább háborgott. Nem éreztem, hogy éhes lennék, de folyton valamilyen kaja képe kísértett. Hazafelé leginkább a sajtos roló, amit a villamosmegállónál lévő pékáru boltban kapni, ha az ember időben lelép a munkából. A kísértés erős volt. Megpróbáltam megmagyarázni, hogy erre a "műkajára" sem most sem pedig az elkövetkezendőkben nem lesz szüksége a szervezetemnek, ne is tervezzek vele. Ennél nehezebb dolgom volt, amikor bevásárolni mentem a zöldségeshez a leveimhez. Mert ott aztán volt a szép nagy alma, meg a borsó, meg a szőlő, meg az újkrumpli...de főleg az alma. Na abba úgy, de úgy beleharaptam volna...de aztán átlendültem valahogy ezen a dolgon is. De érzem, ez a kajakérdés még kísérteni fog az elkövetkezendő napokban, hiszen számtalan a szervezetemnek káros "táplálékot" fogyasztottam eddig, amit az elkövetkezendőkben elhagyni szándékozok, de nyilván eddig érzelmileg, pótcselekvésként az életem fontos részét képezték, de erre készültem is, hogy bekövetkezik.

A mai betevőm:

Víz, minimum 3, de inkább 4 liter. Nem is számolom, folyamatosan iszom. Ma egyébként egész nap nem nagyon kívántam a teát, inkább maradtam a víznél. Délelőtt és délután ittam egy-egy bögre májvédő teát és most kortyolgatom a salaktalanítót. Mára a turmixot, amit 3x ittam délelőtt, délben és délután egy egy pohárral vízzel higítva: 1 narancsból, 2 pici körtéből, 1 grapefruitból, 1 almából és legalább 20 szem de lehet, hogy még több eperből facsartam. Ez olyan 7-8 dl lé volt, a tegnapi fél literre kicsit ráhúztam, mert a kolléganőm szeret kontárkodni, én meg csak örülök, ha hozzájárulok a kis egészségéhez, így mostmár őt is ellátom a vitaminnal :)

Léböjt 2. nap

A tegnapihoz képest a mai nap nem volt zökkenőmentes. Kicsit tartottam is ettől, hiszen egész héten dolgoznom kell majd, ami több hátránnyal is jár: nem lehet elvonulni csak úgy ledőlni, olvasgatni, elmélkedni; gondolkodni kell vagy legalábbis úgy tenni napi 8 órán át, meghatározott időpontban kell kelni és csak munkaidő után van esély kiszabadulni a négy fal közül, emellett ott vannak a kollégák is, akiknek adott esetben szemet szúrhat, hogy vajon ő miért nem jön ebédelni?

Itt rögtön rövidre is zárnám a ki tudjon a léböjtről kérdést. (Felkészülésként a léböjtre olvasgattam más blogok "hősnőinek" beszámolóját saját böjti tapasztalataikról. Ezt a módszert egyébként csak ajánlani tudom, számos hasznos információ nyerhető belőle és sokkal emberközelibb, mint egy böjtről szóló könyv, adott esetben erőt lehet meríteni belőle, nem csak nekem vannak nehézségeim, és ha nekik ment, nekem miért ne menne? Jól elkanyarodtam.... :) A fenti kérdésre két különböző blogban Norkánál és Szamócánál különböző válaszokat találtam - el lehet olvasni :) - én valahol a köztes úton helyezkedek el: nem tagadom, de ha úgy jön ki, nem is titkolom. Azaz a szüleim nem tudnak róla (orvosi kiselőadást hallhatnék, hogyha már mindenáron szenvedtetni akarom magam azt lehet értelmesebb módon is - nyilvánvalóan nagyon féltenek, főleg úgy hogy távol vagyok, nem tudják rajtam tartani a szemüket). A hozzám közel álló emberekkel is hasonló a helyzet. Az ő véleményük ugyanis számít nekem, viszont tudom, ha esetleg negatívan állnak hozzá, az nekem sem tesz jót, főleg úgy, hogy ilyenkor az ember lánya erősen ingatag. Aki nem áll közel hozzám, ha úgy adódik a szituáció, hogy feltűnik, nem érdekel ha megtudja, vagy, hogy mi a véleménye róla, legalábbis befolyásolni nem képes.  Az egyetlen kivétel legkedvesebb kolléganőm és 2in1 barátnőm, aki elől, már csak azért is mert mindig együtt ebédelünk, ha akartam sem tudtam volna eltitkolni. Kicsit azért az előbbi indokok miatt tartottam a véleményétől, de kijelenthetem a kisasszony szituációkezelésből jeles és énismeretemből jeles, egyszerűen hagyja, hogy járjam az utamat úgy ahogy a fejembe vettem és ezzel lehet, hogy akaratlanul is, de lelki síkon nagyon sokat segít.

Node álljon itt a mai nap krónikája: a reggelt egy salaktalanító teával és némi fejfájással indítottam, ami azonban, mire elindultam itthonról elmúlt. A mai napra Opussal (a gyümölcsprés neve :)) 2 narancsból, egy almából, egy limeből és kb. 10 szem eperből készítettünk levet, ezt vízzel higítva ittam a mai nap folyamán úgy déltől fél 5-ig (a legközelebbiről ígérem lesz kép is, mert ennek nagyon szép színe volt). Emellett még legalább 3,5 liter vizet, de szerintem még többet is, fél liter gyömbérteát, egy csalánteát, most este egy májvédő teát + a reggeli salaktalanító, tehát ma is megvolt nagyságrendileg az 5 liter.

A közérzetem meglehetősen változó volt, a munkaidő előrehaladtával egyre rosszabb. Olyan 2 óráig kutya bajom sem volt, onnantól kezdődött a fejfájás. Nem tudom ebből mennyi írható az időjárásváltozás számlájára, de adott esetben mindegy is volt. Hála az égnek a fontosabb feladataim délig letudtam, a többit holnapra halasztottam, így 2-től már csak apró-cseprő odafigyelést nem nagyon igénylő munkákat végeztem hosszabb-rövidebb pletyiszünetekkel. A mai nap legrosszabbul olyan fél 4 körül voltam, gyengének éreztem magam, szédelegtem, hányingerem is volt még a fejfájás mellett. Amint kiszabadultam az épületből egy kicsit jobb lett, itthon hazajöttem és beájultam az ágyba legalább egy 2 órára, kimerültnek éreztem magam, a ma esti szokásos aerobicot nem vállaltam, remélem máskor energikusabb leszek. Érdekes, hogy a tegnapihoz képest viszont éhes ma már nem voltam, ami meglepett, a szakirodalom szerint 2-3 napig még az az ember. Amennyire enervált voltam a munka után, az alvás után vettem egy váltóvizes, bőrradíros fürdőt, ami nagyon jól esett. Fejfájás még egy kicsit van, de remélem holnap már nem azzal kelek.

Emellett hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy a mai napot nem adtam fel, voltak ugyanis rizikós pillanatok, amikor azt gondoltam, kell ez nekem egyáltalán, biztos most akarom ezt, meg egyébként is mennyire fája fejem és milyen gyenge vagyok. Főleg úgy nehéz meggyőzni magad, ha ez az első alkalom, ha még nincsenek előtted azok az eredmények, tapasztalatok, hogy de ha kibírom majd szép lesz a bőröm stb. Remélem ez az akaraterő és kitartás megmarad. Most készítem magam a keserűsóra. A beöntéstől még némiképp idegenkedek, illetve ennél is jobban.

Léböjt 1. nap

Ma megkezdtem a felkészülést testben és lélekben, nekivágtam a böjtnek. A megelőző napokban próbáltam elsősorban lelkileg felkészülni. Olvastam, hogy ilyenkor célszerű néhány nap felkészítő napot tartani például gyümölcsnappal. Nálam ez egyrészről az időpont miatt sem volt kivitelezhető (nem szerettem volna csoportos programon magyarázkodni, hogy miért vagyok kihúzó) és két héttel későbbre nem szerettem volna halasztani, mert egyáltalán nem biztos, hogy akkor lett volna mindebből valami, emellett ismerem magam, az ilyen felvezető napokon csábulnék el a legkönnyebben. Talán, majd a második böjtöm alkalmával, amikor nem lesz már ismeretlen az élmény, a tapasztalatok birtokában nagyobb elékészületek mellett vágok neki, most megelégedtem azzal, hogy a tegnapi össznépi családi ebéd után csak egy teát "vacsoráztam", illetve próbáltam minél inkább tudatosítani magamban, hogy akkor mától léböjt.

Még itt az elején illik írni arról, miért is ez a nagy elhatározás, miben gondolom én a változást. Azt hiszem, egyszerűen elegem volt abból, hogy kihasználom a szervezetem, hogy olyan anyagokkal és olyan mértékben "táplálom" amire nem, hogy nincs szüksége, emellett még káros is és ez meg is látszik rajtam. A léböjt szerintem alkalmas arra, hogy úgymond felvegyem a kapcsolatot a testemmel, megtisztítsam és aztán egy a szó szoros értelmében a testem jelzéseinek megfelelő olyan életmódot (ami persze nem csak a táplálkozásról szól) alakítsak ki. Emellett a böjt számomra több szempontból is érdekes lehet. Kicsi korom óta bőrproblémáim vannak, amit nem hiszem - lévén próbálták már kezelni - hogy hormonális zavarok okoznának. Jelenleg is gyógyszert kellene szednem, ehelyett kíváncsi vagyok, milyen eredményeket lehet elérni, egy ilyen tisztítókúra alkalmával. Őszintén remélem, hogy javulást. A másik dolog, hogy a családunkban több laktózérzékeny is van, a nagymamám meggyőződése szerint én is az vagyok, ezért a bőrprobléma. Hát most egy jó ideig garantáltan nem fogyasztok tejterméket, így erre vonatkozóan is okosabb lehetek. A többi már csak kíváncsiság....a böjt végeztével ugyanis úgy hiszem a testem jelezni fog, mi az amit kíván és mi az, amit nem. Például 14-19 éves koromig nem ettem húst, mert egyszerűen nem kívántam (állítólag már csecsemőként is kiköpdöstem), azóta is csak csirkét és pulykát, de lehet, hogy épp ez egy újabb vega korszak hajnala. Sosem volt, hogy nem ettem még hosszabban mint 1 max. 2 nap, jelenleg nem tudom  hogy fogok testileg és lelkileg reagálni minderre. 7 napos léböjtöt tervezek, felépítőnapokkal, de fenntartom a változtatás jogát, hogy milyen tüneteim lesznek és milyen gondolataim támadnak azt így előre nem tudhatom persze, de potimistán vágok neki.

Az első napom nyugodtam és problémamentesen telt. A szervezetem persze jelzett délben és délután is, hogy ő bizony éhes, és mi ez a lázadás odakinn. :) De ekkor az ember rádöbben, hogy "milyen jól lehet lakni a vízől is". A mai nap egyébként még mindig kissé a felkészülés jegyében telt, ma szereztem be ugyanis a szükséges hozzávalókat: teákat (csalánteát és májvédő teakeveréket), gyümölcsöket (egyelőre almát, körtét, narancsot, grapefruitot, lime-ot + egy célkát kísérleti terméknek mert eddig csak a saláta formájában találkoztam vele és azt is készen), egy könyvet: Dahlke: A böjtölés nagykönyve címmel és új taggal bővölt a konyhám, Opus-szal az akciós gyümölcspréssel. 

A mai nap csak vizet és különböző teákat ittam: eddig 3 l víz, 1/2 l csalántea, 1/2 l gyömbértea, de lefekvés előtt még megiszom egy májvédő teakeveréket és feltételezhetően némi vizet...úgy érzem magam, mint egy víztorony, pedig nem is kell erőltetnem az ivást, itt van előttem az üveg meg a bögre, aztán hipp-hopp elfogy. :)

A fejem elkezdett fájni most egy kicsit, talán ennyi az össz tünetem. A mai nap szerencsés voltam, mert itthon lehettem magammal, kíváncsi vagyok holnap munka mellett....

  “Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.” (Friedrich Oetinger)