A tegnapihoz képest a mai nap nem volt zökkenőmentes. Kicsit tartottam is ettől, hiszen egész héten dolgoznom kell majd, ami több hátránnyal is jár: nem lehet elvonulni csak úgy ledőlni, olvasgatni, elmélkedni; gondolkodni kell vagy legalábbis úgy tenni napi 8 órán át, meghatározott időpontban kell kelni és csak munkaidő után van esély kiszabadulni a négy fal közül, emellett ott vannak a kollégák is, akiknek adott esetben szemet szúrhat, hogy vajon ő miért nem jön ebédelni?
Itt rögtön rövidre is zárnám a ki tudjon a léböjtről kérdést. (Felkészülésként a léböjtre olvasgattam más blogok "hősnőinek" beszámolóját saját böjti tapasztalataikról. Ezt a módszert egyébként csak ajánlani tudom, számos hasznos információ nyerhető belőle és sokkal emberközelibb, mint egy böjtről szóló könyv, adott esetben erőt lehet meríteni belőle, nem csak nekem vannak nehézségeim, és ha nekik ment, nekem miért ne menne? Jól elkanyarodtam.... :) A fenti kérdésre két különböző blogban Norkánál és Szamócánál különböző válaszokat találtam - el lehet olvasni :) - én valahol a köztes úton helyezkedek el: nem tagadom, de ha úgy jön ki, nem is titkolom. Azaz a szüleim nem tudnak róla (orvosi kiselőadást hallhatnék, hogyha már mindenáron szenvedtetni akarom magam azt lehet értelmesebb módon is - nyilvánvalóan nagyon féltenek, főleg úgy hogy távol vagyok, nem tudják rajtam tartani a szemüket). A hozzám közel álló emberekkel is hasonló a helyzet. Az ő véleményük ugyanis számít nekem, viszont tudom, ha esetleg negatívan állnak hozzá, az nekem sem tesz jót, főleg úgy, hogy ilyenkor az ember lánya erősen ingatag. Aki nem áll közel hozzám, ha úgy adódik a szituáció, hogy feltűnik, nem érdekel ha megtudja, vagy, hogy mi a véleménye róla, legalábbis befolyásolni nem képes. Az egyetlen kivétel legkedvesebb kolléganőm és 2in1 barátnőm, aki elől, már csak azért is mert mindig együtt ebédelünk, ha akartam sem tudtam volna eltitkolni. Kicsit azért az előbbi indokok miatt tartottam a véleményétől, de kijelenthetem a kisasszony szituációkezelésből jeles és énismeretemből jeles, egyszerűen hagyja, hogy járjam az utamat úgy ahogy a fejembe vettem és ezzel lehet, hogy akaratlanul is, de lelki síkon nagyon sokat segít.
Node álljon itt a mai nap krónikája: a reggelt egy salaktalanító teával és némi fejfájással indítottam, ami azonban, mire elindultam itthonról elmúlt. A mai napra Opussal (a gyümölcsprés neve :)) 2 narancsból, egy almából, egy limeből és kb. 10 szem eperből készítettünk levet, ezt vízzel higítva ittam a mai nap folyamán úgy déltől fél 5-ig (a legközelebbiről ígérem lesz kép is, mert ennek nagyon szép színe volt). Emellett még legalább 3,5 liter vizet, de szerintem még többet is, fél liter gyömbérteát, egy csalánteát, most este egy májvédő teát + a reggeli salaktalanító, tehát ma is megvolt nagyságrendileg az 5 liter.
A közérzetem meglehetősen változó volt, a munkaidő előrehaladtával egyre rosszabb. Olyan 2 óráig kutya bajom sem volt, onnantól kezdődött a fejfájás. Nem tudom ebből mennyi írható az időjárásváltozás számlájára, de adott esetben mindegy is volt. Hála az égnek a fontosabb feladataim délig letudtam, a többit holnapra halasztottam, így 2-től már csak apró-cseprő odafigyelést nem nagyon igénylő munkákat végeztem hosszabb-rövidebb pletyiszünetekkel. A mai nap legrosszabbul olyan fél 4 körül voltam, gyengének éreztem magam, szédelegtem, hányingerem is volt még a fejfájás mellett. Amint kiszabadultam az épületből egy kicsit jobb lett, itthon hazajöttem és beájultam az ágyba legalább egy 2 órára, kimerültnek éreztem magam, a ma esti szokásos aerobicot nem vállaltam, remélem máskor energikusabb leszek. Érdekes, hogy a tegnapihoz képest viszont éhes ma már nem voltam, ami meglepett, a szakirodalom szerint 2-3 napig még az az ember. Amennyire enervált voltam a munka után, az alvás után vettem egy váltóvizes, bőrradíros fürdőt, ami nagyon jól esett. Fejfájás még egy kicsit van, de remélem holnap már nem azzal kelek.
Emellett hihetetlenül büszke vagyok magamra, hogy a mai napot nem adtam fel, voltak ugyanis rizikós pillanatok, amikor azt gondoltam, kell ez nekem egyáltalán, biztos most akarom ezt, meg egyébként is mennyire fája fejem és milyen gyenge vagyok. Főleg úgy nehéz meggyőzni magad, ha ez az első alkalom, ha még nincsenek előtted azok az eredmények, tapasztalatok, hogy de ha kibírom majd szép lesz a bőröm stb. Remélem ez az akaraterő és kitartás megmarad. Most készítem magam a keserűsóra. A beöntéstől még némiképp idegenkedek, illetve ennél is jobban.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése