Léböjt 6. nap

“Az élet igazi, nagy vállalkozásai legtöbbször nem hőstettek, hanem türelemjátékok.”

(Márai Sándor)

Ez egy felemás nap volt. főleg lelkileg. Szerencsére csak fél napig kellett dolgozni, utána meg elvonultam estig a társadalomtól, nem hinném, hogy bárki jól viselte volna a nyűgösségem. Ez az eddigi napokban nem volt rám jellemző, feltételezem az tett rá egy lapáttal a dologra, hogy épp megjött. A nyűgösségem abban a dilemmában csúcsosodott ki, hogy tulajdonképpen kell-e még folytatnom a léböjtöt, szükségem van-e még erre a szakaszra, vagy már megértema felépítésre. Úgy megettem volna egy almát, vagy egy kis répát. De aztán úgy döntöttem, ha még ilyen kérdéseim vannak biztosan nem. Tehát lélekcsitítónak csináltam magamnak egy kis levet és kivételesen magába ittam nem higítva, bár ez ösztönösen úgy ment, hogy egy korty gyümilé, egy korty víz, tehát végső soron még higítottam is, csak a komponensek keveredése az output után történt meg.  Kihasználtam a helyzetet és készítettem fotót is. A lötyi 3 kivi és 2 mandarin levét tartalmazza, és tetszett, hogy olyan zöldes sárgás lett a tetején, miközben facsartam (bár a művészi hatás miatt talán jobb lett volna a mandarinnal kezdeni, talán akkor a zöld dominál :)). Előre bocsátom, ebben még nem vagyok a művészet csúcspontján.

Azért a fenti kérdés mellett sem mennék el olyan egyszerűen. Vajon tényleg készen állnék? Ezt most az öszönöm mondja, vagy az ételmegvont szervezetem, hogy oké eddig játszottál velem, de mostmár azért térjünk vissza a régi kerékvágásba. Valószínűsítem az utóbbi. Van néhány alapvetően rossz szokásom, amit még nem sikerült teljeen lerendezni magammal. Valószínűleg nem is fog menni egyik pillanatról a másikra, hanem nagy önfegyelemmel és harcok árán, de az alapokat most le tudom fektetni. Az egyik ilyen rossz szokásom, hogy előszeretettel valami kajához nyúltam, ha olyan feladatom volt, amihez nem fűlött a fogam. No ez ugye munkahelyen gyakran megtörténik, ha mellette az ember még suliba is jár munka után is, meg a hétvégi takarítás. Mindig úgy kezdődött, hogy mielőtt nekikezdek nekem ennem kell valamit, mert ugye kell hozzá az energia, meg akkor jobb kedvem is lesz és elmúlik az a fene nagy nyűglődés. Hát nem, sőt sokszor előfordult, hogy jóval többet ettem, mint kellett, vagy lehetett volna, csak azért, hogy addig se kelljen nekikezdeni. Miután egész héten dolgoztam, ez a beidegződés erősen csorbát szenvedett, bár szerencsére nyugodt, zökkenőmentes hetem volt kivételesen, de néhány alkalommal azért rámtört, a jajj, de felugranék a büfébe, mielőtt belekezdek a feladatba, de nem tettem, helyette megittam egy teát, vagy egy kis gyümilevet, és csodák csodája, ezzel is ki lehetett bírni. Ez kis apró trükk az elkövetkezendőkre, igyekszem ilyenekkel felvértezni magam. Viszont, hogy nem számoltam le véglegesen mindezzel, az is mutatja, hogy a tegnapi takarítást addig nyűgösködtem, míg teljesen el nem blicceltem, és igen megfordult a fejemben, hogy oké nekiállok, de előtte .... aztán jött a gyümilé, meg háborgó lelkem lenyugtatása, utána indult a vonat hazafelé, tehát a takarítás és a megküzdés mindeközben harcos gonosz kis démonommal elnapolva másnapra.

A kivis csoda mellett délelőttre 4 almából, áfonyából és szederből facsartam levet. Igyekszem ezeket a leveket is változatosan készíteni, lehetőség szerint minél több féle gyümölcsöt felhasználni, egyrészről, hogy minél többféle vitamint juttathassak így a szerveeztbe, másrészről valahol ki kell éljem a kreatív hajlamaimat. Miután  a kombinációk száma szinte végtelen, így még egy darabig elleszek. A vízfogyasztásom változatlanul folyamatos, már nem is mérem literben, de most már a reggeli fél órás munkahelyig vezető utamra sem indulok el úgy, hogy ne lenne nálam legalább egy kis üvegben víz.

Estére kicsit lecsitult a lelkem, de változatlanul mocorognak a gondolataim, már nézegetem a gasztroblogokat mindenféle telejs kiőrlésű recept után kutatva és alig várom, hogy én is, én is csinálhassam. Már a felépítő napokat is, hiszen az elmúlt egy héthez képest az is változatosság számba megy és hiányzik is a konyhában tesz-vesz. De ha már elhatároztam, tartom magam a hét naphoz.