Nincs mese, ízlésficamom van az tuti. Persze megszokhattam, nálam semmi sem működik úgy ahogy minden normális embernél. Van ez így. Valahonnan ebből a genetikai mutációból származhat a papi-püré leveses főzelék mániám, ami épp mostanság éli virágkorát. Vagy az összetevőkben, vagy az ellkészítési módban, vagy ha mást nem legalább az állagban.... vagy valamiben lennie kell egy svédcsavarnak.
A tegnapi vacsorám alapját anyukám valamelyik múlt hétvégi küldeménye adta. A családnak tökfőzeléket készített. Én is kaptam a szeretetcsomagból, de csak a megpárolt tököt meg kaprot hozzá (nyilván a "nem árt lányom, ha kicsit megtanulsz önállóan főzni felkiáltással), amit lefagyasztottam....jó lesz még egyszer. Hétvégén amikor a mélyhűtőt olvasztottam rájöttem, hogy persze az is ott van. Ha meg már ott van akkor milyen jó is az a tökfőzelék, node nehogy már normál módon egyem mint minden más ember fia, nosza pürébe!
Ezen felbuzdulva, meg kicsit megspékelve a történetet vettem hozzá egy kisebb darab cukkinit is, megpároltam, a kis doboznyi tökkel összetrancsíroztam botmixerrel. Némi tejföl, egy nagy adag kapor és só, aztán összerottyantottam. Még egy kis ecetet elbírt a dolog, mert én amit lehet ecettel...totál tökfőzelék-hatás. :) 
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése