Mini Philly, a kistesó

Szeretek kreatívan ajándékozni, olyan dolgokat, amiket magam csinálok. Egy barátném névnapja volt mostanság, de csak később tudtunk találkozni. Nála az édességgel nem lőhettem mellé, az mindig jöhet (persze, hogy szerencsés alkat mindehhez). Múltkorjában említettem, hogy birizgál bennem a késztetés, hogy sajttortát süssek. Mint szerintem sokan, ő is abban a hitben volt, hogy az egy sós valami, és valahogy sehogy sem állt össze a képzettársítás. Hát úgy döntöttem, most összehozom a nevet az ízzel. El is kezdtem keresgetni a neten a fellelhető cheesecake receptek között. Ami először meghökkentett, hogy ebbe aztán akármelyik verziót nézem ipari mennyiségű krémsajt kell, erősődött bennem az a gyanú, hogy minél több annál jobb lesz a végeredmény. Másrészről ott volt a nyitott kérdés Philadelphia krémsajtot használjak, vagy helyettesítsem, mint az sokhelyen szerepel valamilyen más krémsajttal, mascarponeval vagy egyéb natur sajttal. Az übertutira akartam menni - elvégre ajándékot vérciki elrontani, meg el is akartam kellőképpen kápráztatni az ünnepelt ízlelőbimbóit - így a legtöbb krémsajtosat választottam Philadelphia krémsajtból persze, viszont, hogy csődbe se menjek ezért minitortát sütöttem. Az eredeti Philly NY-i sajttorta receptjét Jade konyhájában lehet megtalálni, állítólag ez szerepel a Philadelphia krémsajt dobozán is - nálunk ezt miért spórolták le??? Fosztva meg feltételehetően egy ízorgiától néhány száz magyart? (Meggyőződésem, hogy azóta sokkal többen csinálnak tiramisut is, amiót a a receptje a mascarponés dobozon szerepel). Én is ugyanezt a receptet használtam fel szó szerint, csak megfelezve a mennyiségeket. És csak annyi kiegészítéssel, hogy a jó öreg villanysütőmnek egy óra kellett, míg készen nem lett a süti. És íme a végeredmény.

Az ünnepelt ódákat zengett róla, úgyhogy kedves Judith köszönet.