Léböjt 1. nap

Ma megkezdtem a felkészülést testben és lélekben, nekivágtam a böjtnek. A megelőző napokban próbáltam elsősorban lelkileg felkészülni. Olvastam, hogy ilyenkor célszerű néhány nap felkészítő napot tartani például gyümölcsnappal. Nálam ez egyrészről az időpont miatt sem volt kivitelezhető (nem szerettem volna csoportos programon magyarázkodni, hogy miért vagyok kihúzó) és két héttel későbbre nem szerettem volna halasztani, mert egyáltalán nem biztos, hogy akkor lett volna mindebből valami, emellett ismerem magam, az ilyen felvezető napokon csábulnék el a legkönnyebben. Talán, majd a második böjtöm alkalmával, amikor nem lesz már ismeretlen az élmény, a tapasztalatok birtokában nagyobb elékészületek mellett vágok neki, most megelégedtem azzal, hogy a tegnapi össznépi családi ebéd után csak egy teát "vacsoráztam", illetve próbáltam minél inkább tudatosítani magamban, hogy akkor mától léböjt.

Még itt az elején illik írni arról, miért is ez a nagy elhatározás, miben gondolom én a változást. Azt hiszem, egyszerűen elegem volt abból, hogy kihasználom a szervezetem, hogy olyan anyagokkal és olyan mértékben "táplálom" amire nem, hogy nincs szüksége, emellett még káros is és ez meg is látszik rajtam. A léböjt szerintem alkalmas arra, hogy úgymond felvegyem a kapcsolatot a testemmel, megtisztítsam és aztán egy a szó szoros értelmében a testem jelzéseinek megfelelő olyan életmódot (ami persze nem csak a táplálkozásról szól) alakítsak ki. Emellett a böjt számomra több szempontból is érdekes lehet. Kicsi korom óta bőrproblémáim vannak, amit nem hiszem - lévén próbálták már kezelni - hogy hormonális zavarok okoznának. Jelenleg is gyógyszert kellene szednem, ehelyett kíváncsi vagyok, milyen eredményeket lehet elérni, egy ilyen tisztítókúra alkalmával. Őszintén remélem, hogy javulást. A másik dolog, hogy a családunkban több laktózérzékeny is van, a nagymamám meggyőződése szerint én is az vagyok, ezért a bőrprobléma. Hát most egy jó ideig garantáltan nem fogyasztok tejterméket, így erre vonatkozóan is okosabb lehetek. A többi már csak kíváncsiság....a böjt végeztével ugyanis úgy hiszem a testem jelezni fog, mi az amit kíván és mi az, amit nem. Például 14-19 éves koromig nem ettem húst, mert egyszerűen nem kívántam (állítólag már csecsemőként is kiköpdöstem), azóta is csak csirkét és pulykát, de lehet, hogy épp ez egy újabb vega korszak hajnala. Sosem volt, hogy nem ettem még hosszabban mint 1 max. 2 nap, jelenleg nem tudom  hogy fogok testileg és lelkileg reagálni minderre. 7 napos léböjtöt tervezek, felépítőnapokkal, de fenntartom a változtatás jogát, hogy milyen tüneteim lesznek és milyen gondolataim támadnak azt így előre nem tudhatom persze, de potimistán vágok neki.

Az első napom nyugodtam és problémamentesen telt. A szervezetem persze jelzett délben és délután is, hogy ő bizony éhes, és mi ez a lázadás odakinn. :) De ekkor az ember rádöbben, hogy "milyen jól lehet lakni a vízől is". A mai nap egyébként még mindig kissé a felkészülés jegyében telt, ma szereztem be ugyanis a szükséges hozzávalókat: teákat (csalánteát és májvédő teakeveréket), gyümölcsöket (egyelőre almát, körtét, narancsot, grapefruitot, lime-ot + egy célkát kísérleti terméknek mert eddig csak a saláta formájában találkoztam vele és azt is készen), egy könyvet: Dahlke: A böjtölés nagykönyve címmel és új taggal bővölt a konyhám, Opus-szal az akciós gyümölcspréssel. 

A mai nap csak vizet és különböző teákat ittam: eddig 3 l víz, 1/2 l csalántea, 1/2 l gyömbértea, de lefekvés előtt még megiszom egy májvédő teakeveréket és feltételezhetően némi vizet...úgy érzem magam, mint egy víztorony, pedig nem is kell erőltetnem az ivást, itt van előttem az üveg meg a bögre, aztán hipp-hopp elfogy. :)

A fejem elkezdett fájni most egy kicsit, talán ennyi az össz tünetem. A mai nap szerencsés voltam, mert itthon lehettem magammal, kíváncsi vagyok holnap munka mellett....

  “Adassék nékem annyi lelki erő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok, és bátorság ahhoz, hogy mindazt megváltoztassam, amire képes vagyok, és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.” (Friedrich Oetinger)